Reich Jakab nyomában

Hogy ki volt Reich Jakab, aki a Szív utca 42-t építtette, azt a Budapesti Czim- és Lakásjegyzékből deríthetjük ki, amely a Fővárosi Szabó Ervin könyvtár adatbázisai között online is elérhető, böngészhető.

„A Franklin Társulat 1880 és 1928 között, összesen 29 alkalommal jelentette meg e fontos kézikönyvet. (…) az adatbázisban összesen 30 kötet, 50523 oldal érhető el kereshető formában.

A kézikönyvek egyebek közt tartalmazzák Budapest betűrendes ház- és telekjegyzékét a tulajdonosok nevével, a képviseleti és az államhatalmi szervek, hivatalok adatait, az egyesületek, a vállalatok és különböző foglalkozáscsoportok jegyzékeit, az iparosok, kereskedők és egyéb szolgáltatásokat végzők listáját; továbbá Budapest lakosainak betűrendes lakcímjegyzékét.” - írják a könyvtár vonatkozó oldalán (http://db.fszek.hu/cimtar).

Képzeljünk el tehát egy telefonkönyvet egy századelős Arany Oldalakkal egybegyúrva. Durván az első kétszáz oldalán találjuk a telekjegyzéket a tulajdonosok neveivel, majd jönnek az udvartartások, hivatalok, egyesületek, betéti társaságok és „egyéb czégek”, aztán az állati oltónyirktermelőktől a hites tolmácsokon át a vívóiskolákig minden egyéb, s az első ezer oldalig jutva letudjuk még a gyárosokat, iparosokat és kereskedőket „foglalkozás és szakma szerint betűrendben csoportosítva”. A következő ezer-ezerháromszáz oldalon, vagyis a kiadvány teljes terjedelmének körülbelül a felén találjuk a lakásjegyzéket, Budapest lakosainak betűrendes névsorával, a foglalkozásuk megjelölésével. Már a mai marketing ismeretekkel megmosolyogtató korabeli hirdetésekért, és az olyan kifejezésekért is érdemes belenézni, mint a borügynök, a bérkocsiiparos, vagy a gabonamegbízott, de nem szórakozni jöttünk, fontos feladatunk van. A Reich Jakab.

Pedig lehetne még szemezgetni.

Kezdjük a ház- és telekjegyzékkel. Eszerint 1908-ban még Singer Ármin és neje voltak a Szív utca 42 alatti, 3214-es helyrajzi számú telek tulajdonosai, 1909-ben azonban már Reich Jakab és kedves felesége. Mivel a nevén kívül egyebet itt nem tudunk meg róla, heves lapozgatás után, és bő ezerötszáz oldallal odébb körözhetünk egy keveset a rendelkezésünkre álló Reich Jakabok fölött, van belőlük hat a lakcímjegyzékben. Játsszunk el a gondolattal, hogy vajon a betűszedő, a lakatos, avagy az olajkereskedő lehet-e a miénk. (Kávémérőre gondolni sem merünk.) Egyik a másiknál szebb perspektíva: Reich úr, aki folyton nyomdafestékes, vagy éppen olajos ujjaival összemaszatolja a kaput, meglehet, valamelyik sötét folt a rozsdás korlátokon épp az ő kezének a nyoma; vagy aki örömmel javítja meg a házban – sőt, az egész utcában! – a kilincseket, saját kezűleg gyártja a postaládakulcsokat, és ha valaki netán otthonából kizárná magát, szükségtelen az ajtónak nekimenni; csak hívják a Jakabot, itt mindenki így szólítja, majd ő megoldja szép kíméletesen.

Hanem fájdalom, ezek mind más Reich Jakabok, bár ezt még az 1914-es évfolyamból nem tudjuk meg, hiába szaladunk érte lélekszakadva - '14-ben egy árva R.J. sem lakik a Szív utcza 42-ben. Felépült a ház, a tulaj meg sehol. De gyerünk tovább: 1915-ben a Franklin társulatnak nem volt érkezése kiadni a jegyzéket, 1916-ban azonban már igen, s ennek a 2251-ik oldalán rá is bukkanunk Reich Jakab mészáros m. –re a Szív utcza 42-ben.

Ott van!.

Egy mészáros mester. Gondoljunk bele, végülis nem rossz az sem: a padlástérben, ahol ma állítólag derékig áll a galambürülék, egykor szépen lengedezhettek a füstölt húsok, a mi Jakabunk lapátkezéhez pedig megszámlálhatatlan hektoliter vér tapadt.

Ha innen visszakövetjük a korábbi lakcímeit, egy igazi pesti vagabund bontakozik ki előttünk, aki 1894-ben a Teréz körúton, 1898-ban a Király utcában, majd 1899-től (1901-1902-ben nyerte el a kis „m.”-et is a mészáros mellé, gratulálunk) 1906-ig a Kemnitzer (a mai, részben Dohnányi Ernő, részben pedig Szófia) utcában lakik. Ezután a Rózsa utca 27, a IX. kerületi Mátyás utca, majd 1912-ben és 1914-ben a Hegedűs Sándor utca 15 következik (amely valójában ugyanúgy a Kemnitzer, csak 1907-ben átnevezték). Az 1913-as kötet 2065-ik oldalán azonban a IV. kerületi Molnár utca 11-ben találjuk, ami azért érdekes, mert a Budapest teljes utcanévlexikona szerint ilyen nevű utca volt az I., II., III., V., stb. kerületekben, csak éppen a IV.-ben nem.

Jól értjük? Reich Jakab egy évig egy nem létező utcában lakott? Beszippantotta volna egy nagyvárosi fekete lyuk, hogy egy év múlva megint a Hegedűs Sándor utcában köpje ki? És mit csinált mindeközben Reich Jakabné? Az asztallapra borulva sírt?

 Természetesen - és a megoldatlan rejtélyekért repeső szívünknek: sajnos - ennél jóval racionálisabb a magyarázat. Nevezetesen, hogy a mai Újpest, és az 1913-as IV. kerület közel sem ugyanaz – utóbbi akkoriban még a Belváros volt. Ahogyan a Wikipédia is írja:

„Budapest egyesítésétől Nagy-Budapest létrejöttéig a Belváros önálló kerület volt Budapest IV. kerületeként, ez azonban 1950-ben megszűnt, területét az V. kerületbe olvasztották, sorszámát pedig az akkor Budapesthez csatolt Újpest kapta meg.” (http://hu.wikipedia.org/wiki/Belv%C3%A1ros_%28Budapest%29)

Az utcanévlexikon persze a jelenlegi kerületek szerint listázza az utcákat. A titokzatos Molnár utca tehát nem más, mint a mai belvárosi Molnár utca, az Országos Idegen Nyelvű Könyvtárral, amely, mit ad isten, éppen a 11-es szám alatt található.

Most, hogy már rendezhetünk Reich Jakab-sétát, a térképen az egyes állomásokat helyes kis marhacsülkökkel jelölve, pillantsunk bele még az iparosok jegyzékébe, hátha az is elárul valamit. Ha mást nem is, annyit látni, hogy Jakabunk hol a lakóhelyén, mondjuk a Teréz körúton, hol pedig másutt, például a Csengery utcában praktizált. Ez utóbbi berendezkedés nyilván kényelmesebb – őszintén: melyikünk kívánná minden reggel magas tarják és gömbölyű felsálak vádló tekintetének kereszttüzében kortyolgatni a kávéját? De a viccet félretéve, az utolsó, 1928-as Franklin-féle címjegyzékben Reich Jakab még vidáman dolgozza fel a húst a Hegedűs Sándor utca 17-ben, egy számmal amellett, ahol évekig lakott. Ez a Szív utcától egy kényelmes, tíz perces séta.

A Hegedűs Sándor - ma Szófia - utca 17. 1898-ban épült.

És bár itt nyomát veszítjük, nagy vonalakban mégis kirajzolódott egy jó 30 évnyi történet. Pedig csak neveket és címeket olvasgattunk.